|
|
 |
04/07/04 Human Rights. A '88-as budapesti koncertől szóló személyes élménybeszámolók bennem is régi (bár soha nem múló) érzéseket kavarnak fel. Még én is kicsi voltam, de - OTT VOLTAM!! Emlékszem arra a varázslatos estére, a morajló tömegre, ami szinte végigtombolta a koncertet, de amikor Bruce a színpadra lépett, -igen, akkor történt valami, amit azóta sem igen értek. Az a zúgás és dübörgés, ami akkor kezdődött amikor ő megjelent, óriási hatással volt rám, szinte ijesztően hatott. Persze fel kell szabadulnia valahogy annak az elementális energiának, amit Bruce a színpadról sugároz, és ami elől senki sem menekülhet, még az sem, aki nem sorolja őt kedvenc előadói közé. Ezt tavaly Bécsben (!) ismét megtapasztaltam, egy számomra fontos személlyel kapcsolatban, akiről pontosan tudom, hogy csak miattam jött el a koncertre, és mégis utánna hónapogig az élmény hatása alatt volt. Persze, furcsán nézték a barátai, amikor csillogó szemekkel mesélte, hogy: "Képzeljétek, Bruce Springsteen koncerten voltunk..." Hihetetlen, hogy Bruce személyesen, élőben bárkire ilyen hatást tud tenni. Észrevettétek, hogy itt Magyarországon igen kevés rajongója van, de szinte mindenki pozitívan és talán némi szeretettel beszél róla? Legalábbis nem találkoztam még olyan emberrel, aki utálná. /Vagy csak nekem nem meri megmondani...:) / Azért furcsa, nem, ahogy a szálak egyszer összefutnak... Furcsa tudni, hogy mindannyian ott voltunk akkor... 04/07/04 Human Rights. Na most hogy meséltetek nekem is eszembe jutott az a bizonyos Human Rights koncert. Én sem voltam ott, egyrészt mert olyan pici voltam mint bodus:-), másrészt meg Fehérváról nem engedtek el a szüleim...Ha jól emlékszem egy csütörtöki napon volt a koncert de az tuti hogy másnap suli volt. Emlékszem M.Gy. osztálytársnömre, aki felment, ök asszem hajnali 4-re értek haza és én irigykedve hallgattam a beszámolóját. Hát igy történt hogy érett 15 éves fejjel nem tudtam a sarkamra állni, hogy kiharcoljam a bulit magamnak, a mai napig is bánom:-(<br>Pedig én biztos énekeltem volna a Thunder Road-ot, ugyanis a Modern Talking rajongókkal ellentétben nekem akkor már megvolt bakeliten:-) 04/06/04 HR koncert. Na jó, akkor mielott végso unalomba fulladnánk ill. nagyon túlszaladnánk a Human Rights témán: fiúk, nagyon tetszettek a visszaemlékezések, s ha már itt tartunk, egy-pár sort én is hozzáfuznék a magam emlékeibol. Mondjuk ez nem egy könnyu és röviden összefoglalható dolog, elvégre egy olyan koncertrol van szó, amely alapvetoen befolyásolta zenei ízlésemet. Ráadásul már sok-sok barátot-ismerost traktáltam az emlegetésével, tehát amolyan százszor elmesélt történet. <BR>Érdekes belegondolni, hogy tulajdonképpen az, hogy akkor még nem ismertem olyan behatóan Bruce életmuvét, valahogy még hatásosabbá tette az egészet. Az hogy az ember egy 80.000-res tömegben csodálkozik rá a Thunder Roadra; én bevallom, akkor még a címét sem tudtam - , valami óriási feeling, és rögtön éreztem egyik-másik dalról, hogy úristen, ezt meg kell szerezni majd, enélkül nem élhetek! Ma már másfajta élmény egy Springsteen-koncert. Az internet segítségével az ember szinte elore tudja a setlistet, ami meg meglepetés, azt is ismeri általában. Tehát ez a fajta felfedezés élmény sokkal kevésbé intenzív. Szóval semmiképpen sem ";kevesebb"; a dolog, csak ";más";. Ahogy az akkoriban másolt kazetták, rádióból felvett, elkapott musorok, kivágott Bravo-fotók értéke is megnott, úgy válik mind erosebb emlékképpé eza bizonyos pesti fellépés. <BR> Azt hiszem, nem kell mondjam, hogy Bruce számomra is ";mindent vitt"; a Népstadionban, ettol függetlenül pl. Sting is nagyon tetszett, csak egész más okokból. Bruce-nál egyszeruen élt, mozgott a színpad, míg a többieknél inkább ";csak"; a zenét hallgattam. Még talán Gabriel ";Biko";-ja alatt éreztem valami nagyon nagy hatást. De valahogy tolük (Sting, Gabriel, nem beszélve Tracy Chapman-rol) azóta sem várja el az ember, hogy felszántsák a színpadot, míg Bruce-nál ez már szinte követelmény. :-) És néha hajlamos elfeledni a semleges szemléko, hogy o az energikus eloadása nem a zene rovására vagy helyett történik, hanem annak szerves részeként. Persze, hallottam akkor is olyan hangokat, hogy hol van ez a Sting féle kifinomult jazz-hez képest. De! Másnap még ezek az emberek is megjegyezték az osztályban, hogy Springsteen, el kell ismerni, elementáris volt. Pont amit írtál G., hogy több helyrol is hallotta az ember, hogy mennyire lenyugözo volt Bruce eloadása, szimpatikus személyisége. Hiszen o még magyarul is beszélt, és nem afféle Joestet Budapest, meg joittlennimádzsár dolgokat, hanem vette a fáradságot és mondott néhány, a koncerthez illo frappáns (és nem is könnyu) magyar mondatot. És a végén egyáltalán nem tunt fel, hogy ";na most már aztán be kéne fejezni, mert hosszú nap volt";, szerintem ha nem limitált a fellépése, simán játszott volna még egy órát. Pedig ahogy utólag utánaolvasott az ember, Budapest volt az egyetlen olyan állomás, ahol nem szállt meg a turné. Párizsból iderepültek reggel, aztán a buli után már mentek is tovább Torinóba. <BR> Visszatérve az élményre: a tömeg látványa is lenyugözo volt. Meg sokszor persze félelmetes is benne lenni. És valami irgalmatlan hosszúságúnak tuntek az beállási szünetek. De vicces volt hallgatni az okoskodásokat, mint egy meccsen. Egy fickó elottem Roy-t fizimiskája alapján ";rongyszedonek";, Nilst (vszínu hasonló állkapocsberendezése miatt) Springsteen öccsének titulálta. (további sérelmek Bruce setlistjével kapcsolatban: I";m goin down, dancing in the dark hiánya, ez már részemrol volt :-) ) . <BR> Ja még egy – utólag - vicces momentum: mindez 250 forintért, hát nem jópofa? :-) 03/30/04 HR koncert 88. G. és promise a szívembol beszéltek, már ami ami koncertet illeti :-). Annak idején úgy mentem ki a Human Rights koncertre, hogy Bruce még nem volt a kedvencem. Megvolt a BUSA album, amit szívesen hallgattam, de csak ennyi. Korábban is volt itt nálunk néhány nagy név (Santana, vagy a korábbi kedvemcem a Queen), de a koncertjeikrol mindig úgy jöttem haza, hogy ennél talán lehet még valami jobb, nem volt teljes a katarzis. Aztán jött a HR koncert. Az elso emlékezetes pillanat nekem az, amikor Hobo dörmögése után Tracy Chapman kiállt egyedül egy szál gitárral, sot még anélkül is és kristálytiszta hangon gyönyöruen énekelt. Tracy-t azóta is kedvelem, miden lemeze megvan, bár az újabbak messze nem olyan jók, mint az elso lemeze volt, de legalább visszajött Magyarországra és adott egy nagyon jó koncertet a PECSA-ban. Abszolút profi volt, a maga visszafogott stílusában. De visszatérve a HR koncertre aztán jöttek a többiek, akiket szintén kedvelek, Sting-tol is megvan néhány lemez, de más hangulat kell ahhoz, hogy Sting-et hallgassak és ne Springsteen-t. Én ott leszek a június 5-i Sting koncerten, sot most éppen a Broken Music címu Sting könyvet olvasom, de ott a koncerten nem o és nem is Peter Gabriel jelentette a katarzist. Már éjfél után voltunk, mikor kijött Bruce (volt olyan ismerosöm, aki nem várta meg, mert már késo volt, nem gyoztem neki ecsetelni másnap, hogy mit hagyott ott.) Az a rettenetes energia, amivel megjelent, az a közvetlen kontaktus a közönséggel - pedig csak kb. a 20-30 sor környékén lehettem - engem meggyozött arról, hogy o a legnagyobb koncertélmény. Errol a koncertrol úgy jöttem haza, hogy tudtam, ennél jobb már nem következhet egy koncerten. És ez így is van, pedig próbálkoztam Rolling Stones-sal, Genesis-sel, vagy legutóbb Bob Dylan-nal. Azóta persze megvettem minden Bruce lemezt és életem egyik nagy álma valósult meg tavaly, amikor megint láttam éloben. És azóta gondolom úgy (amit már valaki írt ezen a fórumon is), hogy kétféle ember van: a Springsteen rajongó és aki még nem látta ot éloben. ::- 03/29/04 Jakab Ádám: Ez szép volt G.! Amúgy ezek után meggondolom, hogy kimegyek-e a Stingre. Most egy furcsa dolgot írok le, ami Stinggel kapcsolatban azóta bennem van és ami a zenétol (és a politikai ideológiáktól:))független 88 óta. Már a vége felé járt a koncert, mindenki fent volt a színpadon. Valaki feldobott egy sálat a színpadra, Sting kapta el. Mosolyogva kezdi kibontani, majd amikor meglátta, hogy a felírat nem Sting hanem Springsteen iszonyat sunyi mozdulattal maga mögött leejtette a földre és úgy csinált mintha semmi nem történt volna. Annyira hülye szitu volt, hiszen o fent a szinpadon 70?ezer ember a stadionban.... A bátyámmal akkor röhögtünk, mert mindketten láttuk és tudom, hogy ez egy baromság mert nem ez alapján kellene megítélni Stinget, de akkor is... Azon a napon amikor minden az egyenloségrol szólt, egy koncert fináléjában illuzióromboló volt ezt csinálni. Más. Valaki kérdezte tolem, hogy mi volt a 80-as évek közepén és miért pont Springsteen az akit ennyire szeretünk? Ne felejtsük el. Akkor o olyan volt nekünk mint a mostani fiataloknak Robbie Williams vagy Pink vagy stb... Springsteen poszter volt a Bravoban és a Popcornban. Ez csak mai szemmel furcsa sokaknak. A Human Rightson - bár nehéz objektívnek lenni - bárki bármit mondhat Bruce volt a csúcs. Utánna nekem egyébként nem Sting nem is Peter Gabriel, hanem Tracy Chapman érte el a legnagyobb hatást. Ja es meg valami a 88-as hulye beszolasokbol. Korulottem a kuzdoteren szerintem mindenki azt hitte, hogy Tracy Chapman ferfi. Komolyan mondom, amikor kb.1oed szer hangzott el, hogy milyen erdekes hangja van a sracnak, akkor mar szoltunk az amugy szimpi rajongoknak az igazsagrol. Ok is rohogtek. 03/29/04 Sting c/a Bruce...Na most azért legyen szabad elmesélnem, hogy mi történt akkor, 1988-ban, mert pontosan emlékszem mindenre, de hely hiányában csak a lényeg: Megdöbbenve tapasztaltam 15 évesen, hogy vadidegen emberek Bruce pólóban érkeztek, velem együtt énekelték a Born in the USA sorait mellettem a koncerten. Mint ismeretes Bruce volt az utolsó, kb hajnali 1-f 2kor és amikor megjelent a színpadon az emberek felálltak mindenhol a stadionban, ugráltak, ordítottak, hogy "Booorn in the USAAAAA!". Mondhatnák sokan, hogy jó-jó Sting alatt is álltak, meg minden, de azoknak azt javallom képzeljék el ugyanezt az ovációt az "English man in New York"-ra. Nyilván röhej, már bocs... Szóval az egész koncert Bruce alatt tetozött és ennek oka csak részben keresendo abban, hogy addigra az emberek Sting, Peter G. stb. zenéje miatt már-már majdnem eljutottak a csúcsra és Bruce alatt érték volna el a katarzist. A tény az, hogy Bruce olyan elementáris erovel, olyan rokonszenves és magával ragadó vitalitással zenélt és húzta magával a közönséget, amely messze meghaladta zenésztársait. O beszélt magyarul, o fonta be a cadillack ranch szövegébe "Budapestet", o volt az aki állandóan énekeltette a közönséget és o volt az, aki persze zárta/lezárta a show-t. Személyes véleményem, hogy Bruce zenei megnyilvánulásai olyan intnzív muvészi hordozóerovel bírnak, mint egy Boeing 747-es, ott és akkor nemcsak az én véleményem, de 90 ezer ember együttes véleménye, érzése, felismerése és öröme volt. Mellesleg ha végiggondoljátok az akkori nézettségeket és népszeruségi indexeket hogy ti. Bruce a Live Aidet megelozoen 3 évvel adta a világ legtöbb befolyt bevételét éredményezo koncerttúrnéját (1985 Born in the USA tour), hogy épp akkora teljesedett ki és lett a legmarkánsabb amerikai eloadó, akinek a nyomában Sting és Peter G. szimpatikus és nagyon szeretheto zenészek, de semmiképpen sem komparatív muvészek voltak, akkor értheto, hogy miért éppen Bruce váltotta ki a közönség tetszését a leginkább. A kocertet követo napokról meg annyit, hogy akárhová mentem utcán, a foci grundon, villamoson hallottam emberek diskurzusait:"....szerinted is Springsteeen volt a legjobb...?", "...Te, nekem a Springsteen tetszett a leginkább, ne is tudtam, hogy ennyire szuper a csávó..." és így tovább. Az, pedig, hogy én lebetegedtem koncert után és egy napig nem mentem iskolába, az az én magánügyem. Üdv (Stingnek is) Gábor |
